Névadónk

2019-05-21
Adminisztrátor
2692

Fekete István

A méltán népszerű író 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén. Édesapja, Fekete Árpád tanító, iskolamester, édesanyja, Sipos Anna. Az időközben kibővülő család a városba költözött. Apja a Városházán lett hivatalnok, István pedig a kaposvári gimnáziumban folytatta a tanulást.
Tizennégy éves volt, amikor kitört a világháború. Az iskola utolsó osztályát 1915 nyarán végezte el.
1917 végén ő is katonának állt, és a Kaposváron állomásozó zászlóalj miatt a városban maradhatott. 1918 tavaszán hadiérettségit tett iskolájában.
A Debreceni Gazdasági Akadémiára 1923-ban vették fel, de csak az első félévet végezte el ott, mert 1924 januárjától Magyaróváron folytatta tanulmányait. Ekkor katonaruháját is levethette, s mezőgazdászként helyezkedett el.
Életmódja ekkor kezdett el hasonlítani a regényeiből általunk is jól ismertre. Kora hajnalban kelt, lóháton járta be az uradalmat, és amikor hazatért, gyakran ragadott tollat, s jegyezte le az erdőről, a földekről begyűjtött érzéseit, élményeit.
Ott ismerkedett meg Piller Edittel, akit 1929. december 12-én feleségül is vett. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, ahol Fekete István vezető gazdatisztként kapott állást. Gyakorlott, tapasztalt, feladatát kiválóan értő szakember volt.
1930-ban született meg kislánya, aki édesanyja nevét örökölte. Két évvel később pedig világra jött István nevű kisfia is.
Feljegyzései, írásai jelentek meg a Nimród vadászújságban. Írt a madarak vonulásáról, a vadak viselkedéséről, szokásairól, a vadászat etikájáról, majd egy év elteltével személyesen is kezet rázhatott a neves Afrika-vadász író és lapszerkesztő Kittenberger Kálmánnal. Találkozásukból kölcsönös tisztelet és életre szóló barátság lett.
1936-ban írta meg A koppányi aga testamentumát, a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára. Első könyve máris a pályázat első helyezettje lett. Következő kisregénye, a Csí 1940-ben látott napvilágot.
Ezek után családjával együtt a fővárosba költözött, és a Földművelésügyi Minisztériumban helyezkedett el.
1949 tavaszán nyugdíjazták, s ezzel nehéz időszak köszöntött a családra. Könyveit sem adták ki, alkalmi munkából gondoskodott családjáról. 1951 őszén végre sikerült egy tanári állást szereznie a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Ott írta a Kele, valamint Lutra című regényeit.
A Tüskevárért 1960-ban József Attila-díjjal kitüntették. Az 1968-ban megjelent, Barangolások című elbeszéléskötete elsősorban felnőtt vadászélményeit foglalja egybe. 1968-ban másodjára kap szívinfarktust.
Hetvenedik születésnapának méltó megünnepléseként megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Betegsége közben egyre súlyosbodott, 1970. június 23-án örökre lehunyta szemeit Budapesten. Szerettei, ismerősei, olvasói június 25-én vettek tőle végső búcsút a Farkasréti Temetőben.
Iskolánk 2006 óta viseli Fekete István nevét.